Wii Wii Wii

Ez az a játék, amivel már hetek óta játszok, és még mindig nem értem a végére. Nem véletlenül kapott Angelday-től sem 5/5-öt, nálam is a csúcspont. Nem tudom, mennyi ember dolgozott rajta, de egy kisebb hadseregnek kellett lennie, másképpen egyszerűen lehetetlen ennyi apró részlettel gazdagított játékot csinálni.

A játék arról szól, hogy Super Mario-nak meg kell menteni a csaját, ebben semmi meglepő nincsen. Ehhez 3D-s galaxisokban kell vándorolnia: egy bázisról kiindulva jut el különböző galaxisokba, ahol jellemzően eljutva az adott helyszín "végére", egy csillagot összeszedve jut vissza a bázisra. Az egyes galaxisok hihetetlenül változatosak tudnak lenni, az "egyszerű" platform játékos ugrálós, gyűjtögetős galaxisok mellett rengeteg egyedi játék, galaxis van. Például méhecskés, ahol Mario-val szálldogálni lehet. Vagy egy víz alapú galaxis, ahol úszni kell a víz alatt, így teljesítve a pályát. Vagy a rája versenyes, ahol motorcsónak-verseny szerűen végig kell menni gyorsan a vízpályán. Vagy a szellemes, ahol hol szellemként kell végigmennünk a pályán, hol pedig a szellem pályán kell az éppen látható részeken haladnunk, amíg látszanak. Vagy a golyós, amin egyensúlyozva kell végigmennünk a pályán. Vagy a buborékos, ahol egy buborékban egy kis ventillátorral irányítva azt kell teljesítenünk. A játékban vannak nagy (szó szerint) ellenségek is, akikkel nem könnyű megküzdeni, sokszor jópár tucat élet elvesztése után sikerült csak (éljen a mentés funkció).

A grafika (hangulat, zene) nagyon ott van, de - nyilván - nem a realisztikus vérben fröcsögős az irány, hanem az aranyos, jó hangulatú mese fíling (erre mondja az angol, hogy lovely) a mérvadó. Az irányítás 100%-ban Wii-s, egyik kézzel képernyőre mutagós, csillag gyűjtős, másik kézben konzolos irányítós, közben pedig bármelyik kézzel rázós-pörgős. Pár videó:





A bázison pedig a játék előrehaladtával még egy igazi kézzel rajzolt mesét is végignézegethetünk. Szóval kötelező darab a játékos játékélményt keresőknek.

Nejem kollegájától kölcsönkaptam egy halom Wii-s játékot, az utóbbi másfél hét ezek kipróbálgatásával telt. A következő bejegyzésekben bemutatok majd egy-egy játékot, ebben viszont azokat, melyek (bejegyzésnyi) szót sem érdemelnek. Hozzáteszem, engem a Wii-n az eredeti, vagy az igen jól eltalált játékok fognak meg, ezért vettem meg ezt a konzolt ugyanis. Olyan játékokat keresek, melyek gyorsan bedobnak a mélyvízbe, s rövideket is lehet velük játszani.

Harry Potter and the Order of the Phoenix

A játék egy szokásos 3D-s mászkálós, kicsit harcolós játék, és a szokásos módon: a kontrollerek használatának betanításával kezd. Bár viccesnek tűnhet, hogy varázsolni, tárgyakat mozgatni a varázspálca feelingű Wii kontrollerrel lehet, de már itt az elején, a betanításkor meguntam az egészet.

Call of Duty 3

Ez egy kifejezetten lövöldözős, második világháborús, katonás 3D-s játék. Az irányítása elmegy, de a trenírozás első percében lelőttek easy módban, így korán elment tőle a kedvem. A grafikája egyébként nem lenne rossz, de nem ez érdekel. :)

Pirates of the Carribean: At the world's end

A Karib tenger kalózai című film egy részét sem láttam eddig, valahogy nem voltam rá kiváncsi (majd egyszer azért megnézem). Ennek a játéknak a motorja valószínűleg ugyanaz, mint a Harry Potteré, itt a viccesnek szánt rész a kontroller = kard hasonlat, de ezen sem röhögtem, a játék elején ment a süllyesztőbe.

Driver: Parallel lines

Autóvezetős. Ott kezdődik a sztori, hogy üldöznek a rendőrök, s neked el kell menekülnöd. 3D-s kinézet, irányíthatatlan autó, miután összetörtem a kocsit, a rendőrök letartóztattak. Valahogy mintha hangulata sem lett volna semmi, csak száguldozni fel-alá (nem igazán derült ki, mit kéne csinálnom, hova kéne eljutnom pontosan).

Scarface: The world is yours

Lövöldözős, 3D játék, nyírj ki mindenkit, aki mozog stílusban. Mivel semmi egyedit nem fedeztem fel benne, korábbi élményeimhez kapcsolódóan első körben lelőttek, így ez a korong sem volt sokáig a Wii-mben...

Splinter Cell: Double agent

Valahogy az Ubisoftos játékok bejönnek, ez annyira nem. Szintén egy lövöldözős, 3D-s játék, nem túl sok extrával ezen a téren.

Egyebek

Hogy ne az legyen a vége, hogy csak fikázni tudok, a következő játékok voltak azok, amik tetszettek, s melyekről bővebben is írni szándékozom:

• Kororinpa
• Tiger Woods PGA Tour 2008
• Far Cry: Vengeance
• Blazing Angels: Squadrons of WWII
• Mercury Meltdown
• Super Paper Mario
• TMNT
  

Rövidesen jönnek tehát ezek beszámolók - amint tudok megint egy kis időt szakítani a megfogalmazásukra.

Az Index cikke szerint a Wii nem mozgatja meg az embert eléggé, legalábbis nem annyira, mintha az eredeti sport mozgásait végezné. Ez szerintem nem túl meglepő - főként nyilván egy kis nappaliban nem fog teljes röptéket csinálni az ember egy Wii-s teniszmeccsnél.

Egyébként ezen kívül is alá tudom írni a fenti "kutatás" eredményeit, a teniszmeccs például egyáltalán nem mozgatja meg a lábaimat, miután rájöttem, hogy a lábmozgást nem érzékeli a Wii, s ha jól csinálja az ember, egy idő után csuklóból is szabályosakat tud ütni, ami igazi teniszben eléggé (ön)gyilkos megoldás. Ennek ellenére is úgy gondolom, hogy egy Wii-s teniszmeccs jobban tud motiválni egy kis mozgásra mint az hogy elmenjek egy drága teniszpályára, a város másik végére.

Jönnek azonban a lábat is megmozgató (Wii Fit-es) játékok, melyek a kocogást, aerobikot hozzák be a nappaliba, s bár valószínűleg ezek sem fogják tudni helyettesíteni 100%-ban az eredeti mozgásokat, jobban megközelíthetik azokat. Másik személyes nézőpont, hogy a szimpla futás engem eléggé untat, nem szeretem, a Wii viszont úgy tudja kiegészíteni ezeket a mozgásokat, hogy élvezetesebbé teszi azokat. Kiváncsian várom a Fit megjelenését Magyarországon is - tudja valaki mikor jön?

A Wii Tennis mellett egy másik játékkal, a számomra új Mario Strikers Charged nevűvel is játszottunk a minap. Kifejezetten több személyes játék, gyakorlatilag olyan fociról van szó, mint a Fifa-s labdajátékok, azaz kergetni kell a labdát a képernyőn, a játékosok között lehet váltani, cselezni, kapura lőni.

Két kontrollerrel kell játszani, mint a bokszot, a bal kézben fogottal lehet fel-alá rohangálni, a jobb kézben levővel pedig cselezni, lőni. A képernyőre mutatásnak is van szerepe, amikor "szuper kapura rúgás" (lehet nem ez a neve, nem jegyeztem meg) történik, akkor 5 labda repül a képernyőn a kapus felé, és azokra kell egymás után gyorsan rámutatni, hogy kivédjük.

A játékosok az általam Mario játékvilágból nem ismert figurák, lehet női, férfi és szörny csapatok között válogatni. A játékmenetet a különböző pályák színesítik, például van egy olyan, amin jellemzően erősen fúj a szél, és nincsen neki széle (ha nem figyelünk, leesünk). A pályákon néha megjelennek különböző tárgyak, melyek ha eltalálnak, általában károsak egészségünkre.

Hogy az élményeimre is áttérjek, bár a 3 játékból álló párviadalt sikeresen a nyertes térfélen küzdöttem végig, ezt a játékot biztosan nem fogom beszerezni, a Wii-s élményből nagyon kevés jött át rajta. Azt hiszem hogy nekem a tapasztalatom is hiányzik a pálya felmérésében, az ellenfelek lokalizálásában. A hagyományos konzolos játékokat kedvelőknek viszont ajánlani tudom, ha egy kis őrült focira vágynak - nekik valószínűleg be fog jönni a játék.

Kicsit elmaradtam a Wii élményekkel, egyszerűen azért, mert eddig nem történt semmi említésre méltó. De most. :) Netvibes-os fejlesztő kollegákkal sikerült teniszezni egy kicsit, s egyszerre négyen játszottunk. Sajnos nem éjszakákba nyúló játékról beszélhetünk, de így is élmény volt.

A négy fő játéka körülbelül olyan, mint a két főé, ezzel nem is árultam el azt hiszem nagy újdonságot. A játék osztott képernyőn zajlik, egyik oldalon az egyik két játékos szemszögéből a meccs, a másik oldalon a másik két játékos szemszögéből. A játék szokás szerint jól ment, egész addig, amíg tudtam hogy hol vagyok a pályán, és melyik figura az enyém, azaz az első szett elejéig. Ebben a menetben le is aláztuk az ellenfelet. Utána viszont úgy megkavarodtam, hogy csak csapkodtam össze-vissza. A konzol ide-oda tett a pályán, és sohasem sikerült elkapnom időben, hogy melyik is az én figurám. Lehet, hogy azért, mert két kék inget viselő játékos is volt a pályán, nem tudom.

Azt hiszem, hogy felfedeztem egy különbséget is a francia Wii Tennis és a "magyar" Wii Tennis között, ebben nem vagyok teljesen biztos. Az eddig általam játszott játékoknál a játékos feje felett mindig megjelent a nevük, segítve ezzel is a beazonosításukat, most viszont nem, s ennek nem tudom az okát. Egyébként a japán Wii videókon is látni a teniszt illetően apró különbségeket, szóval hajlok arra, hogy simán más verziókat értékesítenek Nintendóék a különböző piacokon.

A játék egyébként jó volt, sajnálom, hogy nem játszhattam még többet vele, szerintem egy kis gyakorlás után jobban belejöttem volna. De volt egy másik játék is, a Mario Strikers Charged nevű foci...

Ha a Kispadot szeretném utánozni, feltenném a kérdést, vajon miről szól a következő videóklip? Mert hogy arról valahogy nem vagyok meggyőződve, hogy a Wii-ről szólna. Azért kellőképpen vicces :).

A Wii Music még egy meg nem jelent játék, egyelőre kevés hír van róla. Amit tudni lehet, hogy a Wii Play, Wii Sport játékokhoz hasonlóan több játékot is tartalmazni fog. Jelenleg ezekből kettő ismert, a Wii Orchestra és a Wii Drum - sem a játékcsomagnak, sem az egyes konkrét játékoknak nem feltétlenül ez lesz a végleges neve (bár szerintem teljesen jó nevek).

Elsőként a Wii Orchestra-ról egy videó, mely a tavalyi E3 konferencián tartott Nintendo-s sajtókonferencia megnyitója:


A másik pedig egy kiállításról származhat, és a Wii Drum-ot mutatja be:



Érdekes élmény lehet. :)

Gondolom a Nintendo reklámhadjárata részeként, melyet ezúton díjazok, a Conan O'Brien show keretében Wii Tennis (a Wii Sports része) mérközést láthatott, aki nézte a műsort. A műsorvezető ellenfele Serena Williams volt, akiről röviden annyit kell tudni, hogy jelenleg a legjobb teniszjátékos. A meccset nem igazán tudtam követni, mivel a képernyőt nem igazán mutatták végig. Én valamiért azt a következtetést vontam le, hogy Serena Williams nyert, mindenhol máshol meg azt írják, hogy Conan O'Brien, szóval passz. Shownak jó volt, és talán azt is megmutatta, hogy bár tényleg megmozgat a Wii Tennis, de a valódi ütőkezeléshez csak néha van köze (egy igazi ütő nehezebb, jóval nagyobbat kell ütni vele, csuklómozdulatok nuku, és egy jó meccs közben az ember lába is kifejezetten elfárad a sok rohangálástól). Serena Williams meg mintha annyira nem is élvezte volna a dolgot, sajnos. Ennek ellenére jó játék a Wii Tennis, nagyon jó játék. :)

Az első videót a YouTube-ról levetette az NBC, ezért íme több link is rá: YouTube, Google Video, Go Fish.

A Wii Sports az a játék CD, ami a Wii konzollal együtt jön. Azoknak, akik a Wii új játékélményét szeretnék kipróbálni, minden bizonnyal a legjobb választás volt. A CD a következő 5 játékot tartalmazza:

• tenisz,
• baseball,
• bowling,
• golf és
• boksz.

Illetve, ezeken kívül még párat, mert tréningezhetjük is magunkat, illetve felmérhetjük a fitnesz szintünket is.

Mindegyik játékos játékonként egy úgynevezett Skill Levellel rendelkezik, vagyis nyilván van tartva, hogy milyen szinten megy neki a játék. Egyjátékos üzemmódban ez alapján kapunk ellenfelet. Ahogy láttam, a választható ellenfelek köre egy véges kör, mindegyik egy meghatározott szinttel rendelkezik. A játékunk minősége (elért pontszám, stb.) és ahol van, az ellenfelünk szintje alapján számítva növekszik a tudásszint értéke. Az 1000-et elérve, mely a fejlődésünket jelző diagram (idő, érték) felénél található, Pro minősítést kapunk, amikor pedig egy 1600-as, 1700-as szinten álló játékost megverünk, akkor dícséretet. Ennek külön jelentősége különben nincs, gyakorlatilag a kapott ellenfelek szintjét határozza csak meg. A diagram alapján arra tippeltem volna, hogy a plafon 2000, és akkor majd SuperPro, vagy hasonló minősítést kap az ember. Hát nem, nem történt semmi, a diagramból a vonal kifutott. Viszont a legerősebb ellenfél 2000 körüli, így ha erősebbek vagyunk, ezen a szinten már nem kapunk erősebb ellenfelet, a pontszerzéshez pedig egyre profibb játékot kell nyújtanunk, a lehető legkevesebb pontvesztéssel, kiütéssel, stb. játék közben. Egyes beszámolók szerint 3100-3200 körüli az elérhető maximum, amikor már nyert játék esetén sem jár pont.

Az egyes játékok hasonlítanak egymásra ha egyedül, vagy ketten játszuk, a tréning és fitnesz módban azonban teljesen más játékmód is előjöhet. A tenisz esetén egy fal adott, de minden ütés után változó pontjára kell visszaütni a labdát, vagy minél több labdát kell visszaütni, stb., tehát igazán lehetőség adódik a megmérettetésre. A tréning üzemmódok sem feltétlenül könnyűen, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy egy-egy részét az adott játéknak (iránytartás, célzás, erősségek) begyakoroljuk.

A tréning üzemmódban mindegyik játék esetén három minijáték áll rendelkezésünkre, melyek egymás után jelennek meg: amint az elsővel játszunk, megjelenik a második, amint a másodikkal, a harmadik. Az egyes játékokban lehet érmeket szerezni, melyeknek gyakorlati haszna nincs, de azért jól mutatnak. Mivel szeretném bemutatni a jövőben az egyes játékokat, ezekről inkább ott írnék részletesebben.

Végül a fitnesz szint megállapítása azt jelenti, hogy a tréninges játékokból a gép összeválogat párat, amit végig kell játszanunk. Ezek eredményéből kiszámít nekünk egy kort, ha minden igaz 20 és 40 év között, és ezt ábrázolja is szépen diagramon. Egy nap csak egy fitneszt játszhat egy játékos, így naponta követhetjük végig, hogy milyen edzettek vagyunk.

Mára ennyit, vegyetek Wii-t. ;)

A Wii abban egyedülálló, hogy eddig sehol sem tapasztalt játékélményt tud kínálni, és ez a játékélmény még ráadásul jó is. Az újdonság ereje a távirányítóban rejlik, melyről már korábban írtam, de szerintem ehhez maguk a játékok is hozzátesznek azért valamicskét. A hangulatot talán jól mutatja be a következő videó, mely valószínűleg a Wii-t ismerőknek már a könyökén jön ki:

• a szőnyeg gagyi volt, abban az értelemben, hogy nem mindig érzékelte a lépésemet, nem volt teljesen egyértelmű az sem, hogy hova kell lépnem
• a szőnyeg csúszott, ami zokniban nem az igazi - ha még meg is kell tartanom magam, akkor nem fogok tudni a játékra koncentrálni
• az egyik játék a tánclépésekről szólt, a képernyőn kinn volt, hogy hova, mikor kell lépni, és azt kellett a béna midi zenére mozogva leutánozni - a baj csak az volt, hogy közben idiótán nézett ki az ember, és korántsem hasonlított a végeredmény a táncra
• kb. plusz egy-két játék volt hozzá még

A játék grafikája a C64 előtti időket idézte, de ez lett volna a legkevésbé baj. A táncot illetően valahol éreztem, hogy ha tényleg tudnék táncolni, akkor talán azt is lehetne, és akkor bár ciki lenne ott állni a szoba közepén és táncolni a többiek előtt, mégis, legalább jól is nézhetne ki. A játék viszont semmi olyat nem tett, amitől a tánctudásom valóban fejlődött volna, a lábaimat illető motorikus memóriám pedig a nulla felé tendál (értsd sohasem sikerült a bécsi és angol keringőkön kívül más klasszikus táncot igazán megtanulnom, pedig próbálkoztam többször is), így a rövidtávú újdonság élményt igazából semmilyen hosszútávú érdekesség, tudokilyetcsinálni élmény nem nagyon váltotta fel. Egy ürgés játék volt még, ami tetszett, ott egy a képernyőn levő 3x3-as mezőben ürgék jelennek meg, és a fejükre kellett ugranom. Ezt a játékot az rontotta el, hogy folyamatosan kicsúsztam a középpontból, és jelentősen romlott a találati hatékonyság.

Ezt a hosszúra nyúlt leírást egy másik játékról azért írtam le, hogy éles ellentétbe tudjam hozni a Wii-vel. A Wii már alapból is több (6 és a számos változat) játékot kínál, s eddigi tapasztalataim alapján egyik-másik mindenki számára érdekes tud lenni elsőre is, aztán meg annyira megszereti a távirányítót, hogy szívesen kipróbálja a többit is. A távirányító jellemzően pontosan érzékel, de ha éppen valahol nem is, ez nem rontja a játékélményt jelentősen. A golfnál és a tenisznél is éreztem azt, hogy kis, érzékeny mozdításokat nem lehet vele elérni (picit ütni, tenisznél ejteni), a boksznál pedig sehogy sem sikerül a jó irányba ütni, de ezek megszokhatóak voltak (bokszolni meg nem bokszolok).

A Wii-től a neten fellelhető vélemények szerint azért szoktak az akár hardcore játékosok is idegenkedni, mivel bennük van, hogy hülyén néz ki, ahogy mozognak. Pedig szerintem nem. Amíg a táncolásos ugri-bugri végeredménye elég hülyén jött ki (amatőr próbál béna zenére tánchoz nem is hasonlatos dolgot végezni), addig a tenisz, bowling, baseball, vagy bármelyik másik mozgás könnyen tanulható, s nem idétlen. Nem sorolnék fel teniszezőket, teniszezőnőket, akiknél bárki megerősítheti, egyáltalán nem néznek ki idiótán, ahogy mozognak. :)

A Wii grafikája bár nem valóban nem egy XBox vagy PS3, de ez korántsem zavaró. Ami grafikát produkál, az szerintem bár egyszerű, de szép. Aranyosak a figurák, áttekinthető a játéktér, és azért nem pixelgrafikáról van szó: árnyékolt figurák mozognak elfogadható felbontású környezetben, egy fizikailag korrekt (gravitáció, pattanások, stb.) korrekt világban. A hanghatások egész élethűek tudnak lenni, amit kiegészít az is, hogy kb. onnan jönnek, ahol törénik a dolog (a kezemben levő ütő felől hallani a pattanást, és az is rezeg egyet).

Összegfoglalva: elsőre talán furcsa lehet, hogy testmozgással irányítjuk a játékot, de aztán annyira bele tudja élni magát az ember, hogy elég hosszú távra magával ragadó tud lenni. És sohasem éreztem, hogy idiótán nézett volna ki egy játékos :).

Ez most egy rövid bejegyzés lesz a Mii-kről. A Mii röviden összefoglalva annyi, hogy minden játékos létrehozhat magának egy saját figurát, mellyel a játékokban játszhat. Egy Mii-nek saját tapasztalati szintjei vannak játékonként, az ellenfeleket eszerint kapjuk, s ez nő vagy csökken az egyes játékokban nyereség, vagy veszteség esetén. Érdemes egy saját Mii elkészítésével kezdeni a konzol megvásárlásakor.

A Mii nem csak a játékokban használható, sőt, egy Mii nem csak az adott konzolon érhető el. A Mii Plaza-ban masíroztathatjuk a Mii csapatunkat, és lehet őket utaztatni más konzolokra is (ezt még nem volt lehetőségem kipróbálni). Ez utóbbira két lehetőség van: egyrészt a Mii tud az interneten is utazni, másrészt pedig a Wiimote-ra is fel tud pattanni. Az utaztatás fő célja, hogy ha máshol játszunk, akkor is a saját karakterünkkel tudjuk megtenni azt (s ha úgyis visszük a távirányítót játszani, akkor miért ne vigyük rajta a karakterünket?).

A Wii grafikájára azt szokták mondani, hogy nem egy nagy szám, illetve hogy gyerekes. Ez utóbbi talán igaz, bár én nem a szoknya alól kivillanó bugyit szeretném nézni a valósághű teniszmérkőzések alatt, hanem az élményt szeretném megkapni, ami egy teniszcsatával jár. Ezt a Wii pedig hozza is, a Mii testreszabási lehetőségeket illusztrálandó pedig mutatnék egy gyűjteményt celebrity-kről, mert hogy most már ez is divat: http://www.flickr.com/photos/98357423@N00/

Az egyik indok, amiért megvettem a Wii-t, az az volt, hogy az érintett felek bejelentették, lehet rajta használni az Opera böngészőt (és így a Netvibes-ot is, ahol dolgozom). Nem a Wii az első konzol, amin lehet böngészőt használni, de talán az első, amiben egy "igazi" böngésző van, "gyárilag". Ez utóbbi azért került idézőjelbe, mert konkrétan le kell tölteni, ha szeretnénk böngészni. Bár a továbbiakban mindenhol Operaként fogok hivatkozni a programra, azért jelezném, hogy a hivatalos neve "Internet Channel", így keressük majd a boltban is!

Beizzítva a netet a Wii-men, a következő lépés (a fentiekből talán egyértelműen következik is) az volt, hogy megpróbáltam rá letölteni az Opera-t. Ami nem ment könnyen, mert hogy ezt a Wii Shop-ban kellett volna megtenni, ami pedig nem elérhető Magyarországról (legalábbis pár napja még biztosan nem volt elérhető). Átállítva a Wii beállításai között az országot, szerencsére meg lehetett győzni a konzolt róla, hogy én bizony angolföldön vagyok, így már hozzá is férhettem az áruházhoz, majd a böngészőhöz is. Furcsa, hogy a letölthető dolgok mellett (egyelőre egyedül csak az Opera ilyen) blokkokban van kiírva a letöltendő program mérete, egy blokk valószínűleg 1024 byte lehet. Az Opera, ha jól emlékszem, 8000 feletti blokk, azaz körülbelül 8MB volt.

Letöltés után az Opera egy külön programként, vagyis Wii terminusban csatornaként jelenik meg a főmenüben. Elindítás után egy menübe jutunk, ahol választhatunk: egy korábban beállított kedvencet, vagy pedig egy újonnan beírt webcímet szeretnénk betölteni. A böngésző ezután, különösebb vezérlőszervek, mint címsor, állapotsor nélkül megjelenik, és elkezdi tölteni az oldalt. Erről egy kis csík tájékoztat minket az oldal alján. Az, hogy nincsenek vezérlőszervek, végülis jó, hiszen több helyünk marad, viszont van hátránya is: nem tudjuk, hogy merre járunk, hogy egy link hova visz, stb. Ez amellett, hogy a tájékozódást zavarja, biztonsági problémát is jelenthet. Inkább ne Wii-n intézzük a banki műveleteinket.

A szövegbevitelt egy a Wii-re általánosan jellemző közel teljesképernyős billentyűzeten oldották meg, ahol rámutatós módszerrel lehet gépelni. Ugyan a percenként 120 karaktert nem sikerült produkálnom, de részemről nagyon kényelmesnek találtam a használatát. Ezen felül szókiegészítésre is képes szótár alapján, így még hatékonyabban tudunk angolul és ha minden igaz, más nyelveken is gépelni a segítségével. A billentyűzet az URL beírásakor, illetve input mezőre lépéskor ugrik fel. Ha valakinek olyan kedve van, nem csak hagyományos PC, hanem mobiltelefon billentyűzet is választható, ahol a mobilokon megszokott egy billentyűre több karakter jut, és többször kell lenyomni típusú megoldással lehet gépelni.

A böngészést két dolog segíti még: egyrészt a scrollozást lehetővé tevő nyilak a képernyő négy oldalán, segítségükkel scrollozhatunk; másrészt pedig a nagyító funkció. Az előbbi amennyire jó, annyira hátrány is, ráadásul a nyilak animáltak, így eléggé olvashatatlanná teszik néha a képernyőt, elvonva a figyelmet a weblapról. Az utóbbi, nagyító funkció segítségével kétszerére nagyíthatjuk a weblapot, ami sokszor nem árt, mivel - tévé minőségtől függően persze - alapból ha nem elég nagyon a betűk, olvashatatlanok, főleg a karosszékből.

A Wii-s Opera egyik nagy előnye, hogy Flash-t is képes lejátszani. Kiválóan játsza például a YouTube videókat, vagy a Videa kínálatát, azonban mivel régebbi verziójú, a VideoBombbal már nem tud mit kezdeni (itt üt vissza az, amikor valaki nem törődik a Linuxos társadalommal). Ha a számítógépünkre fel tudunk tenni egy webszervert, mely megosztja az otthoni hálónkon az MP3-ainkat egy Flash-es lejátszóval (ha minden igaz, ilyet már a legújabb Winamp is tud), akkor a Wii médiaközponttá is alakítható akár. Láttam már videót a lakás vezérléséről is, hogy egy kicsit árnyaljam a lehetőségeket. A Flash kapcsán végtelen játéklistát is kapunk, a neten elég nagy adag Flash-es játék érhető el. Ha azok egérről vezérelhetőek, akkor Wii alól is menni fognak jellemzően. Ez elég szépen kitágítja a játéklehetőségeinket...

Az Wii-s Operától ne várjunk böngésző élményt. Jellemzően semmilyen beállítás nem érhető el rajta, ami az Operából elérhető lenne, illetve más, az Operában jelen levő alkalmazást (pl. levelező) sem csalogatható elő belőle (persze online levelezőt simán lehet vele használni). Sajnos a weblapok körül egy ronda fekete keret is van. A jelen verzió béta, a végleges tavasz végére várható, addig nyilván sokmindent fognak még javítani az alkalmazáson.

Élesben a Wii és a Netvibes párosa megtekinthető a következő videón: Netvibes on Nintendo Wii

A Wii egyik érdekes lehetősége, hogy netre lehet kötni. De nem ám elavult madzaggal, hanem az otthoni Wi-fi-t használva erre a célra. A Nintendo részéről tervbe van véve egy céleszköz, mely a Wii felé osztaná meg a netet, ez azonban még nem elérhető, így a meglevő hálózatunkra kell szorítkozni. Ami nálam adott volt, egy hagyományos Wi-fi-s router személyében, amitől féltem viszont, hogy hogyan kell majd vajon beállítani. Elsőnek hagytam is a fenébe a dolgot, és kijátszottam magamat, aztán nekiveselkedtem, hogy végigverekedjem magam a beállításokon. A hálót WEP titkosítás védi, attól féltem a legjobban, hogy majd esetleg le kell kapcsolnom, ha a Wii-vel is netezni szeretnék. Ezzel szemben, és a hosszúra nyúlt bevezető után a beállítás körülbelül két kattintás és a jelszó beírása volt. A konzol kilistázta a rendelkezésre álló, elérhető hálózatokat azok jelminőségével együtt, abból kiválasztva a sajátot, egyből kérte is a WEP jelszót. Ezt bepötyögve leellenőriztve, hogy van-e net, és meg is voltam. Ezután vad update-elésbe kezdett, kétszer is frissítetve a szoftverét (konkrétumot nem tudok, hogy mit). A korábbi Wi-fi-s tapasztalaimra épülő félelmem alaptalan volt, ennél szebben és egyszerűbben nemigen lehetett volna megoldani ezt a beállítást.

A Wii jelen pillanatban (karácsony előtt mindenképp) hiánycikk, így a beszerzése nem csak annyiból áll, hogy az ember bemegy a boltba, leemeli a polcról, és a kasszánál kifizeti, az egyébként (számomra) elfogadható, 70.000 Ft környéki árát (a hivatalos ár 69.900, de láttam már 73.000 Ft-ért is).

A helyzethez képest annál egyszerűbben, mint ahogy én csináltam, szerintem nem is lehet beszerezni. A karácsonyi bevásárlás kapcsán látogattam meg a Pólus Centerben levő Media Marktot, és megnyugvással konstatáltam, hogy bizony csak az XBox 360 van nyomva (ami nekem még véletlenül sem, de erről talán majd máskor), a fiatalság játszik is rajta ezerrel. Wii egy szál se, még a polcát sem találtam. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, de megkérdeztem egy eladótól, hogy nincs-e eldugva a huszadik polcon, erre jött a válasz, hogy ugyan nincs, de aznapra várnak egy szállítmányt. Mondom akkor kérnék egy telefonszámot, hogy majd érdeklődök, mi a helyzet (más boltot már előző napokban felhívtam 2x-3x, hasonló ígéret volt, eredmény nem). Az eladó erre azt mondta, hogy ácsi, ő kér egy nevet és telefonszámot, mert 20-at várnak, és már 13-an vannak a listán. Gondoltam, hogy eléggé bíztatóan hangzik a dolog, és megadtam igen titkos adataimat. A bevásárlási körutat folytatva, még nézelődtem a környéken, amikoris kb. egy óra múlva csörgött a telefonom... Odamentem, kifizettem, megvolt. A történet pedig ennyi. :)

Nem vagyok nagy áruvadász, mint a fentiekből talán kiderült, de a megoldást ajánlani tudom az érdeklődőknek, hátha bejön. Pár nap próbálgatás után, jobb karomban izomlázzal csak ajánlani tudom a vételt: aki játszani szeretne, és nem a felbontás, sebesség és látvány csodálatában ugyanazt csinálni, amit egy 286-oson már a DOOM-mal is lehetett, annak itt a megoldás.

Karácsonyra beszereztem magamnak egy Wii konzolt, és bár előtte próbáltam mindenfelől tájékozódni, hogy az agyonreklámozott (és egyébként nagyon jó) funkciókon kívül mit tud, de ezt nem sikerült. Ezt a blogot ezek leírására, összegyűjtésére, a tapasztalataim megosztására szánom. Wiigyázat, mindjárt kezdek.