A Wiimote a Wii központi kezelőszervének mondható. Amit valószínűleg mindenki tud róla, hogy érzékelni képes, hogy milyen szögben tartjuk, illetve az elmozdulás irányát, erősségét is. De lássuk azokat az infókat, amik nem annyira ismertek.

Mindenekelőtt a legfontosabb talán, hogy Wiimote két módon kommunikál a konzollal. Az egyik mód a Bluetooth kapcsolat, a másik pedig az infravörös. Az utóbbi célja csak és kizárólag a mutatóeszközként történő használat, azaz a képernyőre mutatva vele megjelenik egy kéz, és mozgathatjuk, gombokat választhatunk ki vele, stb. A Bluetooth kapcsolat felel az összes többi kommunikációért.

A Wiimote-on helyet kapott egy hangszóró is, ha beleütünk egy labdába, akkor nem csak a TV felől halljuk a hangot, hanem magából az "ütő"-ből is. Ez is a Bluetooth kapcsolaton keresztül érkezik. Szuper hifi hangokat nem hallottam ugyan belőle, de nem is ez volt a feladat, a célját kiválóan ellátta.

Szintén a Wiimote-ba lett építve egy rezgést lehetővé tevő alkatrész, olyan, amilyen a mobil telefonokban is van. Mikor teniszezés során ütök egyet, a távirányító elég élethűen visszaadja az igazi ütő berezgését (össze tudom hasonlítani, mert volt már teniszütő a kezemben ;) ).

Visszatérve egy kicsit az eszköz mozgásérzékelési lehetőségeire, nem csak azt tudja érzékelni, hogy milyen irányban áll az eszköz, hanem az elfordulást is. Egy ideig eltartott, míg rájöttem, hogy miért mutat néha jobba, és miért mutat néha balra az "egérkurzor" a képernyőn: mert éppen úgy tartottam a távirányítót.

És nem értünk még a sor végére. A Wiimote saját memóriával is rendelkezik, a konzolon összeállított saját profilunkat (kinézet, név, skillek) letárolhatjuk a távirányítóban, így mikor átugrunk a haverunkhoz játszani, saját magunk lehetünk nála is.

A Wiimote segítségével kikapcsolhatjuk magát a Wii-t, a tetején és alján is van egy-egy gomb (A és B gombok), és még van pár, amint az a képen is látható. Korábbi játékélményeimhez képest azonban a gombok számítanak a legkevésbé: a teniszhez például csak a szerva indításakor kell lenyomni a gombot, de a többi játékban sem a gomboké a főszerep.

A távirányító szépen teszi a dolgát, és olyan játékélményt biztosít, amit korábban el sem képzeltünk: maga a távirányító egy hatalmas lépés a virtuális valóság felé.

Pár nap játék után szeretném mégvalamire felhívni a figyelmet. Bár a Wiimote-tal történő játék erősen képes leizzasztani, és valóban meg is mozgat, azért nem igazán helyettesíti a valódi sportolást: egyrészt mert a játékok során jellemzően egy helyben állunk, esetleg ülünk, így a lábaink minimális szinten lesznek megmozgatva, másrészt pedig azért, mert a kezeink közül is főként a jobb kezünk lesz erősítve. Az mondjuk nagyon, folyamatos izomlázam van a jobb kezemben. :)